Hogyan kommunikáljunk úgy, hogy a másik valóban meghallja?

Sokan tapasztaljuk azt kapcsolatainkban, hogy beszélünk, magyarázunk, próbáljuk elmondani, mi zajlik bennünk –
mégis mintha a másik teljesen mást hallana meg abból, amit mondani szeretnénk.

Nem azért nem értjük egymást, mert rosszul akarunk kommunikálni.
Hanem mert a szavaink a másik ember saját szűrőjén, látásmódján át vagy "szemüvegén" keresztül jut el a másikhoz. Gyakran az általunk ismert /megtapasztalt viselkedési mintáinkon, velünk született személyiség típusunkon, félelmeinken, sérülésen és védekezésen keresztül.

Ha úgy érzed, megszólított a téma, és jól jönne egy kis segítség, kineziológusként szeretettel várlak, jelentkezz bátran időpontért. 

A velünk született személyiségtípus talán a leg meghatározóbb. Az egyik típus látásmódja miatt egészben lát dolgokat, összefüggéseket lát, míg a másik a részleteket és a hibákat veszi észre. Az egyik lehet cselekvő típus, még a másik gondolkodó. Neki több időre van szüksége a döntéseiben és ha sürgetik kiborul. Vagy természetemnél fogva óvatos vagyok, még a másik természetéénél fogva magabiztos, és sorolhatnám. Van olyan típus is akit nem szereti ha sokat beszélnek körülötte és van aki sokat beszél. Mindegyik típusnak meg van a maga gondolgodási stílusa, és ha ezt nem tartják tiszteletben akkor esetleg cserbenhagyottnak vagy haragosnak is érezhetjük magunkat. Kineziológusként egyénileg, ami csak rád illik azzal foglalkozunk egy stresszoldás közben.

Itt jön a képbe a saját tapasztalatunk, érzéseink és viselkedésünk de ebbe most nem szeretnék belemenni mert akkor lehet hogy inkábbb kisregény lenne nem blogbejegyzés. Mindenesetre, ha a sajátunkkal tisztában vagyunk akkor máris nyitottaban tudjuk befogadni a másikat. Már nyertünk valamit, ami sokat adhat egy kapcsolatban.

(Azt hiszem egy egészséges kapcsolatban, ahol nincs függés, mindkét fél egész a másik nélkül is.Tud a másik nélkül is boldog lenni, és így van miből adnia. A fél nem tud miből adni de az egész tud. A párok között van a kapcsolódás, és ezen keresztül tudnak együtt változni. És az együtt változás segít hogy a kapcsolat fennmaradjon.)

De mit tehetünk azért, hogy az mondandónk ne támadásként, hanem kapcsolódásként érkezzen meg?

A meghallás nem technika, hanem szándék

A legtöbb ember nem azért nem hallja meg a párját, mert nem érdekli,
hanem mert fél: hibásnak érezni magát, kevésnek lenni, vagy elveszíteni a kapcsolatot.

Amikor úgy kommunikálunk, hogy nem támadunk, hanem kapcsolódni szeretnénk,
akkor biztonságot teremtünk.

És a biztonság az a tér, ahol végre nem csak beszélünk –
hanem meg is halljuk egymást.

Ne vádold a másikat – magadról beszélj

A "te mindig" és "te soha" kezdetű mondatok falat építenek a két ember közé.Ezért veszekedés közben szerintem nem érdemes megpróbálni megbeszélni vagy meggyőzni a másikat az igazunkról. Ja hát igen, nekem aztán elhihetitek ……de amikor robbantok ezt nehéz megállni.
A másik ilyenkor nem hall, hanem védekezik.

Ha viszont az érzéseidről beszélsz, nem a másikat minősíted, hanem megmutatod magad.

Nem mindegy:
"Te sosem figyelsz rám."
vagy:
"Szomorú vagyok, amikor nem reagálsz, mert fontos lenne nekem a figyelmed."

Az első támadás, a második meghívás a kapcsolódásra.

Mondd ki, mit érzel – ne csak azt, mi történt

Sok konfliktus ott csúszik félre, hogy csak a történetről beszélünk:
ki mit mondott, ki mit csinált, ki hibázott.

Pedig a másik számára nem a történet a kulcs, hanem az érzés mögötte.

Amikor ezt mondod:
"Amikor ezt mondtad, bizonytalanná váltam, és azt éreztem, nem vagyok fontos."
akkor nem támadsz, hanem érthetővé teszed a belső világodat.

Ez az a pont, ahol valódi párbeszéd kezdődhet.

Figyelj az időzítésre

Nem mindegy, mikor próbálunk fontos dolgokról beszélni.
Ha a másik fáradt, feszült vagy épp menekül a konfliktus elől, a legszebb mondatok is lepattannak róla.

Sokszor már ez is segít:
"Most alkalmas erről beszélnünk, vagy jobb lenne később?"

Ez azt üzeni: számít, hogyan van a másik, nem csak az, amit mondani akarunk.

Hallgasd meg őt is, ne csak elmondd magad

A meghallás kölcsönös folyamat.
Ha azt szeretnéd, hogy a másik nyitott legyen rád, először mutasd meg, hogy te is képes vagy nyitottan figyelni.

Nem kell egyetérteni.
Elég annyi:
"Értem, hogy te ezt így élted meg."
"Látom, hogy ez neked nehéz volt."

Ez nem feladás, hanem kapcsolatépítés.

Ne győzni akarj, hanem érteni

Sok vita valójában nem a problémáról szól, hanem arról,
ki a hibás és kinek van igaza.

Pedig a kapcsolat szempontjából nem ez a legfontosabb kérdés, hanem:
"Mi történik most köztünk?"

Amikor a cél nem a győzelem, hanem a megértés, a hangnem is megváltozik.

Persze sokszor átesik a másik az egó útvesztőjébe és nem halljuk meg egymást. Iyenkor kell a szeretet és a türelem.